Minden ami kultúra!

Blog alcíme

153 éve nyitott ki a Budai Népszínház

2014. szeptember 14. 23:01 - mindenamikultura!

153 éve, 1861. szeptemer 14-én nyitotta meg kapuit a Lánchíd budai hídfőjénél a Budai Népszínház.

Ezt az épületet Mátyás király egykori lovardájából alakították át színházzá. Alapítója Molnár György volt. Főképpen operettet és népszínműveket adtak elő. A színház később eladósodott, ezért kénytelenek voltak bezárni. Néhány év múlva ismét megnyitott, s olyan neves színészeszek is felléptek színpadán mint Blaha Lujza vagy Jászai Mari. Azonban a színház 1870-ben végleg megszűnt. Épületét 1870. szept. 16-án lebontották.

budai népszínház.jpg

Szólj hozzá!

Egy kis Beatles...

2014. szeptember 14. 00:12 - mindenamikultura!

1965. szeptember 13-án jelent meg az USA-ban a híres Beatles szám, a Yesterday.

yesterday-sheet-music.jpg

 

45 éve, 1969. szeptember 13-án lépett először színpadra John Lennon és Yoko Ono a Plastic Ono nevű csapattal a Toronto Rock and Roll Revival-on . A zenekar tagjai Eric Clapton, Klaus Voorman basszusgitáros és Alan White dobos voltak. A koncert zenei anyagát Live Peace in Toronto, 1969 címmel jelntették meg.

up-plastic_ono_band_hyuncompressed.jpg

Szólj hozzá!

Matuska Szilveszter : A 'biatorbágyi rém"

2014. szeptember 13. 23:46 - mindenamikultura!

1931. szeptember 13-án esett meg a magyar történelem egyik leghíresebb vasúti tömegkatasztrófája. A gyilkos nevét bizonyára sokan ismerik, ám a 83 éve történt merényletet még ma is sok homáy fedi. 

A bécsi gyors egy perc késéssel gördült ki a Keleti pályaudvar egyik vágányáról, s Budapest határánál már 60 km/h-val robogott. A vonat halkan siklott a sötét éjszakában, s vitte magával a hálókocsikban szunyókáló utasait, akik nem is sejtették, hogy aznap talán utolsó útjukra indulnak el. Vészesen közeledtek ugyanis a Biatorbágynál fekvő viadukt felé, ahol a "rém" már lesben állt. 

Éjfél után néhány perccel, amikor a vonat áthaladt az említett viadukton, kerekei aktiválták a sínek közé rejtett csőbombát. Bár a mozdony vezetője megpróbált fékezni, de sajnos már késő volt. Egy kocsi kivételével az egész vonat a mélybe zuhant. A merényletben 22 ember vesztette életét, 17-en pedig kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták. 

matus1.jpg

( A biatorbágyi viadukt a merénylet után)

A tömeggyilkosság híre sokkolta Magyarországot. Hetekig másról sem beszéltek az emberek. Még évtizedekkel később is születtek könyvek és filmek, amelyek próbálták feldolgozni a történteket, de nem tudták. A merénylet elkövetőjével, és az indítékokkal kapcsolatban is maradtak nyitott kérdések.

Az újságok rengeteget foglalkoztak a terrorista akcióval. Fotók, helyszíni tudósítások, és a tettes kilétéről való találgatások töltötték meg a címlapokat. A merényletet mindkét politikai rendszer megpróbálta a maga javára felhasználni. Azonban a gyanú hamar egy Bécsben élő kereskedőre, Matuska Szilveszterre terelődött. 

matu.jpg

 

Matuska Szilveszter 1892-ben, Csantaváron született. A kántor tanító az orosz fronton is harcolt az első világháborúban. Álítólag katonatársai sokat heccelték ügyetlensége miatt, s többször gúnyosan megjegyezték , hogy " ez még robbantani sem tud". Talán ez is közrejátszott ahhoz, hogy ilyen tettre vetemedjen.

Matuska nem menekült el a robbantás után, sőt kifejezetten aktívan tevékenykedett. Segített a mentésben, sőt még interjút is adott. Mint szemtanút többször is kihallgatták, s azt mondta, a robbanás pillanatában kizuhant a vonatból. Ám olyan kocsit jelölt meg ahol mindenki meghalt. Ekkor merült fel a gyanú...

biatorbagy.jpg

( A vonat 26 métert zuhant a mélybe)

További bizonyítékként előkerült egy törülköző, amelybe Matuska beletörölte kezét. A szöveten robbanószer nyomait mutatták ki. Kérdőre vonták hát. Megkérdezték tőle, mikor járt utoljára Németországban, amire ő azt válaszolta, hogy januárban. Itt is sántított a dolog, hiszen felesége mást mondott. 1931-ben Németországban is felrobbantottak egy vonatot, a kérdés ezért volt fontos.

Csak a biatorbágyi eset miatti kihallgatása során derült ki, hogy mégis köze volt hozzá. A rendőrök Bécsben fogták el, ide menekült családjához.Az osztrák fővárosban mindent bevallott, még egy harmadik merényletet is. Ugyanis egy évvel korábban Ausztriában is síneket szedett fel, hogy kisiklasson egy vonatot.

Bécsben 6 év börtönt kapott. Bár elterjedt vélemény volt, hogy elmebeteg, a bíró nem rendelt el gyógyszeres kezelést. Pedig a tárgyalásról fennmaradt felvételekből jól látszik, hogy Matuska semmiképp nem nevezhető normálisnak. Gyerekekre jellemző ringó mozgása, időszakos nyelvöltögetése feszültségre, idegrendszeri zavarra utalnak. A felvételek azonban némák, így nem tudni mi idegesíthette fel Matuskát. Nem lehet tudni, hogy őrült volt, vagy csak megjátszotta azt. Kosztolányi Dezső ezt írta a tárgyalásról: 

"Itt áll, kifogástalanul vasalt sötétkék nadrágjában, melyet folytonosan emelget a bokájáig és a térdéig is, hogy "legyen mibe fogózni" ebben az űrben, ebben a kimondhatatlan zűrzavarban, ebben a semmiben. Lakkcipő van rajta. Feszeng, tipeg. Arca hamuszürke, homloka zöldes a börtönlevegőtől. Szeme hideglelősen lobog. Hüvelykujjaival kétségbeesett tornagyakorlatot végzett, s attól lehet tartani, hogy kificamítja őket. Ajkai folyton mozognak. Két kezét összetéve imádkozik. A földig hajol. Iszonyú indulatait alázatba burkolja. Most egyszerre talpraesett, tréfás, meghökkentő válaszokat ad, s kötekedő, szinte szemtelen."

matuska-szilveszter3.jpg

( Matuska  a tárgyaláson)

A nyomozás lezárult, Matuska a magyar bíráktól életfogytiglant kapott, majd halálra ítélték. A váci börtön rácsai mögött tengette napjait, festegetett. 1944-ben azonban megérkeztek a szovjetek. A börtön fegyőrei elmenekültek, a rabok megszöktek. Ám Matuska ott maradt, s több évig igazgazgatóként tevénykedett az oroszok pártfogása alatt. Néhány esztendő elteltével elhagyta a várost, s ami ez után történt , csupán feltételezés. 

Érkezett róla hír Afrikából, Amerikából, de legutóljára talán szülőfalujában látták, ahol többen nem is tudtak tettéről. Mindig is rendes embernek ismerték, polihisztornak tartották. A csantavári templomban a helyi közösség minden karácsnykor megcsodálja Matuska Betlehem nevű alkotását. Egy olyan ember művét, aki állítólag megölt egy csomó embert. Érdekesség, hogy a cellájából utólag előkerült ládája, amit sokáig nem mertek felnyitni, ugyanis mindenki félt, hogy felrobban. Végül találtak egy bátor jelentkezőt, így előkerültek Matuska festményei, amelyekre nagyon büszke volt.

Öngyilkos lett, vagy kivégezték valahol? Mindez már a múlt rejtélye marad. Ahogy az is, hogy a merénylet elkövetésére csupán felbérelte-e valaki. Vannak ugyanis olyan elképzelések is, amelyek kizárják, hogy Matuska önszántából robbantott. Néhány tanú azt állította, hogy több embert is látott a helyszínen. Arról is beszéltek, hogy ugyanaz az az ember vezette az oda siető mentőautót, aki Matuska osztrák környezetében is feltűnt. Mint láthatjuk, a történet sok részét homály fedi, s ezekre a kérdésekre a mai napig csak találgatni lehet.

 

 

 

Szólj hozzá!

Így "késték le" a spártaiak a marathóni csatát...

2014. szeptember 12. 17:59 - mindenamikultura!

2504 éve zajlott a marathóni csata

Kr. e. 490. szeptember 12-én, ezen a napon zajlhatott le az ókori görög történelem egyik leghíresebb csatája. Legalábbis erre tudunk következteni Hérodotosz leírásaiból. Elevenítsük fel hát a történetet, annak izgalmas "kulisszatitkaival" együtt.

A perzsák és az athéniak  Kr. e. 508-ban szövetségre léptek egymással, ám ezt az utóbbi megszegte azzal, hogy segítséget nyújtott  az ázsiai nép által megszállt jón felkelőknek. A perzsák királyának, I. Dareiosznak ez éppen kapóra jött, hiszen így volt indoka leigázni még több görög területet.

Darius-Vase.jpg

(I. Dareiosz)

Hosszú évekig tartó készülődés után, Kr. e. 492-ben megindult egy flotta, ám balszerencséjükre olyan nagy viharba keveredtek az Athosz-foknál, hogy kénytelenek voltak visszafordulni. Két évvel később már a nyílt tenger felől támadtak, s közben számos szigetet sikerült leigázniuk. Mivel a lovasság partraszállásához széles szárazföldi szakaszra volt szükség, nem volt mindegy hol kötnek ki a perzsa csapatok. Ám szerencséjükre ott utazott közöttük valaki, aki erre pontosan tudta a választ.

Az Athénból húsz évre elűzött zsarnok, Hippiasz volt az aki Marathón partjához kalauzolta a perzsa hadat. Mivelhogy arrafelé volt egykori családi birtokuk, pontosan jól tudta, hogy az az egyetlen síkság ahol a lovasság fölényét képesek kihasználni az athéni nehézfegyverzetű gyalogsággal szemben.

Eközben Athénnak nem állt túl jól a szénája. Sorra hagyták őt cserben a segítséget ígért városok. Köztük a spártaiak is, akik utolsó pillanatban jelezték, hogy "késnek". No de miért is nem volt képes Spárta betartani ígéretét?

Tudni illik, egy vallási ünnepre hivatkoztak (Karneia), és azért nem indulhattak azonnal mert törvényt szegtek volna. Aznap volt ugyanis a hónap 9. napja, s a 9. napon nem indulhattak hadba, mert még nem jött el a holdtölte. Ott maradtak hát, s "gyönyörködtek" még egyet a nagy fényes égitestben, és csak utána indultak meg Attikába.

Hanem a perzsáknak már viszketett a talpa, igen hamar sikerült a part mentén letáborozniuk. Ekközben a görög seregek is odaértek, Miltiádész vezetésével, és felsorakoztak ellenségükkel szemben a marathoni síkon. Minthogy Athénnak 10 sztratégosza, hadvezére volt, s minden nap más látta el a fővezéri teendőket, igen nehezen tudtak egyességre jutni a döntő taktikát illetően.

Miltiades.jpg

(Miltiádész)

A csata napján éppen Miltiádészra került a sor, aki észrevette, hogy a perzsák lovassága eltünt a harctérrőr (talán itatni vitték a lovakat). Felismerte az előnyös helyzetet, s tudta "most vagy soha!", cselekedniük kell. Meggyőzte erről hadvezér társait is, s úgy döntöttek nem várnak tovább a spártaiakra. Összetrombitálták hát harcosaikat, s nekilódultak.

A két sereg közti több mint 1,5 kilóméteres sávot futva tették meg. A meglepett perzsák egyenesen őrültnek hitték a feléjük rohanó görögöket, hiszen azok lovasság és íjászok nélkül rontottak rájuk. Miltiádész határozott fellépése azonban mégis bevált. A perzsák egy részét a mocsárba, egy részét pedig  a tengerbe szorították, a többieket pedig lemészárolták.

marathon.jpg

(A csata ábrázolása)

Dareiosz menekülőt fújt, s a megmaradt sereggel hajóra szállt. Attika megkerülése után terveztek kikötni, azonban Miltiádész rohamtempóban igyekezett utána katonáival. Mivel a király nem akart még egy kudarcot, így inkább hazahajóztak.

Elérkeztünk a legszebb részhez az egész történetben: Megérkeztek - akiket akkor már tulajdonképpen nem várt senki - a spártaiak. Megszemlélték a halottakat, gratuláltak az athéniaknak a győzelemhez, majd hazamentek.

A legenda szerint a győzelem hírét egy Philippidész nevű görög harcos vihette Athénba, majd miután átadta üzenetét ("Győztünk!"), összeesett és meghalt. A marathoni futó történetéről azonban a görög-perzsa háborúk leírója valójában mit sem tudott. Azt csak a II. században jegyezték fel:

"A marathóni csatáról egyébként az erkhiabeli Therszipposz hozta meg a hírt, ahogyan arról pontoszi Hérakleidész beszámol, a legtöbben azonban azt állítják, hogy Euklész teljes nehézfegyverzetben futott, a harctól kimelegedve, és  a kapunál az első embereknek, akikkel találkozott, csak annyit mondott: - Üdvözöllek titeket!- és -Örvendezzünk!-, aztán nyomban kilehelte a lelkét."

Hérodotosz valójában csak annyit írt, hogy egy Pheidippidész nevű futárt küldtek Spártába az athéniak, a csata előtt, aki a 225 kilóméter távot mindössze 2 nap alatt tette meg. Innen pedig már ismerjük, hogy miért nem indultak el rögtön ígéretüket betartva a spártaiak.

Egy kis érdekesség, hogy az Athén és Marathón közti távolság egyébként 40 kilóméter nem pedig 42 mint az olimpiai versenyszámban. Csak az 1908-as londoni olimpia óta kell a hosszútávfutóknak 42 195 métert teljesíteni, ugyanis ilyen messze feküdt egymástól az olimpiai stadion és a windsori kastély királyi páholya, ahol az uralkodó fogadta a beérő versenyzőket. 

 

marathon london.jpg

( 1908-as londoni olimpia) 

 

 

Forrás: RUBICON Történelmi Magazin

 

 

 

 

1 komment

100 éve írta Ady...

2014. szeptember 11. 19:23 - mindenamikultura!

1914. szeptember 11-én születtek e sorok Ady Endre tollából:

 

Ady Endre: Az Ősz dícsérete

                       I.                                                                                                              ( Ady 1914-ben)

Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött,ady.jpg
Talán legszebbik Ősze a világnak,
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
(Megint virul e búra görbedett):
Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön.
Evoé, Vágy, a Mind igazolója:
Él az Élet s az Élet nem beteg.
Csuklástól csókon-megistenülésig,
Élet, ma hallom csengőn a szavad:
Nem milliónyi ilyen-olyan ember,
De Ember az Isten igérete
S míg ember él, minden győzve halad
Teljesülésig, mit csak ember élt
S a legkülömbek szent vágy-zászlait
Továbbviszik a legkülönb maradtak
S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt.                                                                                
Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött.


                    II.

Ma belül és hősön élnek a hősök,
Igaz romlása nincsen semminek,
Az ősz megint csiklandós-szomorú,                             
Ragyogásos, nagy szivek a mezők                                                                           
S ragyogásos, nagy mezők a szivek.
S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák,
Hát új legenda kerül, ami lázaszt.
Talál a Vágy új legyűrnivalót,
Rettegő bút és aggodalmat százat
S a vígságos, hatalmas Úr előtt
Az Élet mit örömföldbe vetett,
Ma is drága és ma is szeretett,
Bár egy magyarul is megkötött sorsra
Minden egyéb ezerszer könnyebb volna,
De él az Élet s be gyönyörű Ősz jött.

                      III.

Támadjatok föl, jól-figyelő ősök:
Én tömeg-Mának nem adtam magam,
Nekem az Ember egy folytonos ember
S nekem semmi ma sem vigasztalan.
Most épitem vulkánokra a fészkem,
De fajtámra is mostan figyelek
S most hiszem el, hogy elhinni szabad,
Hogy milliókért élhet egy-nehány.
Dajka-nóták és tanító szavak
Fölzuhognak biborban egybeforrva:
Sohse vághat rosszat az Ember sorsa:
Ím, tábor vagyok gőgben, egyedül,
(Be jól van - vélem - minden, ami van)
Szívem napos, víg rétként elterül
(Hallom, hogy az egész föld dübörög
És átkozódnak, kik máskor imáznak):
Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak,
Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött.

1914. szeptember 11.

 

 

Szólj hozzá!

Itt ismerte meg élete szerelmét Petőfi Sándor 168 évvel ezelőtt

2014. szeptember 08. 21:27 - mindenamikultura!

A vándorlelkű Petőfit ezúttal egy olyan útjára kísérjük el, ami felejthetetlen fordulatot hozott számára. 

1846 augusztusának végén, a húszas éveit taposó költő, jó barátjával, Obernyik Károllyal karöltve, egy nagyobb körútra indult Erdélybe. Vitte a lába egészen Szatmárig, ahol néhány napot vendégeskedtek, poéta barátjuknál, Pap Endrénél. S ha már ott jártak, gondolták átruccannak Nagykárolyba, hogy szemtanúi lehessenek Szerdahelyi Pál helyettes főispán beiktatásának. 

Szeptember 6-án megérkeztek tehát Szatmár megye akkori központjába, Nagykárolyba, ahol Petőfi az Arany-Szarvas nevű fogadóban szállt meg. Az emeleten vett ki egy kis sarokszobát. Ennek ablakából pillantotta meg először szeptember 8-án a szemközti ház kertjáben, múzsáját s leendő feleségét, Szendrey Júliát, aki éppen jó barátnéjénél, Térey Marinál vendégeskedett.

 

szarvasfog+tereyhaz.jpg

 

 

A költő később többször is visszaemlékezett erre a meghatározó pillanatra :

„Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-án, délután 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét... azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi nem volt; akkor lett a nagy semmiben a világok milliója és szívemben a szerelem... mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté."
(1847)

"Itt láttam én először. 
Kedves galambomat, 
Itt láttam őt először 
Az akáczfák alatt." 
( 1848 )

Aznap este táncvigadalmat tartottak a fogadóban. Természetesen Petőfi is megjelent az eseményen. S aztán úgy esett, ahogy azt az égiek megírták. A 23 éves Petőfi rögtön kiszúrta a bálterem szépét, a fiatal, alig 17 éves Szendrey Júliát. Egy közös barátjuk, Riskó Ignác mutatta be őket egymásnak. 

„Ott bilincselte le figyelmét a táncoló lányok egyike, a karcsú termetű, élénk szempillantással reá tekintő kedves alak, Szendrey Júlia." (Törökfalvi Pap Zsigmond, szemtanú)

Így esett meg tehát, hogy e vándor rátalált múzsájára, az ő "Juliskájára", egy nagykárolyi fogadó báltermében, bevésve ezzel a Szarvas-fogadó nevét  az irodalomtörténelembe. 

 

35308.jpg

Szólj hozzá!

448 éve történt : "Zrínyi kirohanása"

2014. szeptember 08. 12:38 - mindenamikultura!

448 éve, 1566. szeptember 8-án halt hősi halált Szigetvárnál Zrínyi Miklós horvát-dalmát és szlavón bán. Dédunokája, gróf Zrínyi Miklós "Szigeti veszedelem" című művében fejezte ki tiszteletét bátor felmenője előtt.

"Vitézek Istene! ime az... te szolgád
Nem szánta éretted világi romlását;
Vére hullásával nagy bötüket formált,
Illy subscribálással néked adta magát,
Ő vitéz véréért vedd kedvedben fiát."
 
id. Peter Kraft  Zrínyi kirohanása 1835.jpg

Kép forrása: http://mek.niif.hu/01900/01903/html/index1087.html

Szólj hozzá!

Ön tudja mit ünneplünk Kisasszony napján?

2014. szeptember 08. 09:50 - mindenamikultura!

 

A mai ember egyik nagy "hibája" véleményem szerint, hogy megelégszik azzal, ha hallásból ismer valamit. Az elmúlt évek során számos tévécsatorna kérdezte meg az utca emberét arról, hogy tudják-e mit ünneplünk például Húsvétkor, Karácsonykor stb... Sajnos sok esetben azt láthattuk, hogy ezekkel nincs mindenki tisztában.

Itt van például a Kisasszony avagy másnéven Kisboldogasszony napja. Biztosan Ön is hallott már róla, de vajon tudja-e miért és mire emlékezünk ezen a napon?

Nos, ez a nap bizony vélhetően Szűz Mária születésnapja.

Vallási vonatkozása révén lehet sokan el is siklanánk felette. Viszont érdemes felidézni, milyen népi magyar hagyományok fűződnek ehhez a naphoz.

Szeptember 8-át az ősi pogány kultúrában is fontosnak tartották, mint "őszkezdő nap". Másik elnevezése a "fecskehajtó Kisasszony" abból ered, hogy ekkortájt költöznek a fecskék melegebb éghajlatra. Ezen a napon az asszonyoknak tilos volt mindenféle munkavégzés, különösen a fonás. A földeken megkezdték a termények betakarítását, a fákról pedig lerázták a diókat.

aratás 1937.jpg

Aratás (1937)

A Balaton környéki lakosok is érdekes "szertartást" végeztek e napon. Kora hajnalban felketek, és kiterítették a vetőmagokat a harmatos gyepre, hogy azt a "Jóisten" szentelje meg. A rituálé egészen napkeltéig tartott, amikor is bevitték a  már megszentelt magokat, amelyektől így bő termést reméltek. E nap után kezdték el leszedni a fűszerpaprikát is, amik vöröslő füzérekben lógva csempésztek még egy kis meleget a  hűvösebb őszi napokba. Sokfelé szeptember 8-án léptek a cselédek szolgálatba.

4-176b.jpg

     Paprikatörés mozsárban. A ház falán száradó paprikafüzérek látszanak
(Dunaszekcső, Baranya m., 1964)

A hegyvidéki parasztság úgy tartotta, ha ezen a napon nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú meleg ősz lesz. Ez különösen a szőlészeknek volt fontos, hiszen a régi mondás szerint is : 

 „Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek.
Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.”

Eredetileg az ünnep,  a mai is álló jeruzsálemi Szent Anna templom felszentelési évfordulója, amelyet oda emeltek , ahol a hagyomány szerint Mária született. A rómaiak és a bizánciak is már a 7. században  megünnepelték ezt a napot, így érthető miért soroljuk a nagy Mária-ünnepek közé.

 

 

 

Szólj hozzá!

A tűzvész, amelyről úgy vélték " egy asszony is le tudná vizelni"...

2014. szeptember 07. 18:47 - mindenamikultura!

 

 

Great-Fire.jpg

 

A XVII. századi London lakóira igen csak rájárt a rúd. Nem volt elég az 1664 karácsonyán kitört pestis járvány, ami mintegy 100 ezer lakost halálát okozta, hiszen amint a dögvész kitette lábát az angol fővárosból, minden lángokba borult. 

1666. szeptember 2-át írjuk. A királyi udvarban még senki sem sejti, hogy  a történelem egyik leghíresebb tűzkatasztrófája van készülőben. Hogy is sejtenék, hiszen csak nem rég mertek visszatérni szeretett otthonukba, amelyet a fekete halál miatt kényszerültek elhagyni. Igen ám, de balszerencséjükre a katasztrófa még is bekövetkezett, a ludas pedig nem más volt, mint a királyi pék. 

Thomas Fraynor, a pékség vezetője aznap gyanútlanul zárta be szeretett pékműhelyét, és nem vette észre, hogy  kemencéjében a parázs nem aludt ki teljesen. Ekkor vette kezdetét, a hat napon át tartó rémálom. 

A szeles időjárás csak rontott a helyzeten. A kigyulladt pékségből felcsapó lángok lassanként beterítették az egész várost. Meglepő, de a londoni vezetőség eleinte fittyet hányt a veszélyre. Az ágyából kirángatott főpolgármester lazán odamondta az aggódó polgárok képébe, hogy "ezt még egy asszony is le tudná vizelni " majd visszafeküdt aludni. Hát mint utólag kiderült,  nem volt igaza. 

A lángokat csak a hatodik napon , szeptember 7-én sikerült végleg megfékezni. Becslések szerint London 80 százaléka porrá lett. Viszont,  ahogy mondani szokták, "minden rosszban van valami jó", hiszen a lángok végleg kikergették a pestist a városból.

 

 

Szólj hozzá!

168 éve született Petőfi költeménye

2014. szeptember 07. 09:09 - mindenamikultura!

   

petofi_sandor.jpg

Petőfi Sándor: Nagykárolyban

 

Hát e falak közt hangozának
Nagy szavaid, oh Kölcsey?...
Ti emberek, nem féltek: épen
E szent helyet ily nagy mértékben
Megszentségteleníteni?

Nem féltek-e, hogy sírgödréből
Kikél a megbántott halott?
Hogy sírgödréből ide jő el,
S - hogy hallgassatok - csontkezével
Szorítja össze torkotok?

Nem, ő a sírt el nem hagyandja;
De lenn, sírjában, nem hiszem,
Hogy könnyei ne omlanának
Éretted, te az aljasságnak
Sarába sűlyedt nemzetem!

  Mily szolgaság, milyen hizelgés!
  S mindig tovább mennek, tovább,
                                                                                          S ki legszebben hizelg, az boldog. -
                                                                                       Ha már kutyákká aljasodtok:
                                                                                        Miért nem jártok négykézláb?

                                                                                           Isten, küldd e helóta népre
                                                                                            Földed legszörnyübb zsarnokát,
                                                                                          Hadd kapjon érdeme dijába'
                                                                                         Kezére bilincset, nyakába
                                                                                        Jármot, hátára kancsukát!

                                                                                        Nagykároly, 1846. szeptember 7.

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása